Hali!A mai napon már harmadszorra jelentkezek új történettel.De csak azért mert ma (hétfőn) nem kellet iskolába mennem.Így egész ap aktív lehettem.Továbbá, ha a héten nem lesz új frissítés ne keseredjetek el mert hétvégén biztos,hogy lesz.De térjünk is a tárgyra.A kövi témán az Inuyasha :D.Szeretem ezt az animét,ahogyan azt már az előbbi bejegyzésemben elmondtam.Szóval úgy gondoltam ideje írni valamit ehhez az animéhez is.Így kitaláltam,hogy csinálok egy Inuyasha x Oc történetet :D Itt is van a főszereplő:
@@@ Emese @@@
Név: Noriko Manami
Kor: 17
Szeret(i): harcolni,démonokat vadászni
Nem szeret(i): Ha valaki feltartja a dolga közben
Család: Noriko egy félig démon aki 14 éves korában elhagyta saját faluját,mikor törzsét megölték Naraku csatlósai.Azóta egyedül bojong,céltudatlanul.
Személyiség: Noriko egy kedves de ugyanakkor nagyon makacs és bátor lány.Nem hátrál meg a kihívásoktól,sőt csak feltüzelik.Pezsgő természete ellenére rengeteg szörnyű emléket ásott el magában.
Sziaszok gyerekek!Megjöttem a frissítéssel ugyanis péntek este van.hurrá :D.A hétvégén nem tudom mennyire leszek aktív de majd igyekszem posztolni.Akkor nem is veszem el a drága időtöket elkezdeném a mesélést: XD
*Noriko Pov
Sétáltam az erdőben egy hideg éjszaka folyamán.Alíg 11 éves voltam mikor elhagytam a falumat mert meggyilkolták a törzsemet.És,ha ez még nem lenne elég ráadásképpen még egy piszkos félvér is vagyok.Hát igen,soha nem mondtam,hogy az élet könnyű.Ez az időszak maga a pokol volt.Bár ennek már 6 éve.Most 17 éves vagyok.Bár az erőm még nem tudom teljesen kihasználni nem vagyok gyenge.
Haladok előre céltudatlanul.Hébe hóba hallom ahogy susognak a falevelek.Sóhajtottam ahogy visszagondoltam a szüleimre.Alíg emlékszem rájuk,hiszen nem sok időt tölthettem velük.De ennek ellenére szerettem őket.Minden ami történt...ezeken gondolkodtam most.Ezek mind csak rossz emlékek.Megfélemlítés,halál, megállás nélkül.Térdre estem és éreztem, ahogy a meleg könnyek áztatják arcomat.-Anya....apa annyira sajnálom.Csak sírtam,és sírtam,egészen addig amíg el nem kezdett hajnalodni.Végül elaludtam.Meglepetésemre mikor felébredtem a folyó mellett találtam magam egy frissen bevetett ágyon (nem jutott jobb szó az eszembe..).Felültem,enm tudtam,hogyan reagáljak vagy mit is kéne mondanom.Zavarosan körülnéztem hiszen nem láttam mellettem senkit.-Jól aludtál? Azonnal megfagyott a vér az ereimben,de végül oldalra néztem és megpillantottam egy másik félig démont.Halvány ezüst haja volt, és ha jól láttam kutyafülek társúltak hozzá.-Sajnálom,de ki is vagy te?Kérdeztem miközben észrevettem az arany szemeit.Közben a hajamat lágyan az arcomba fújta a szél.-Nem mutatkoztam még be?Mérgelődött a félig démon aki ránézésre annyi idős lehet mint én.-Meglep,hogy nem hallottál rólam.Az emberek rengeteget tudnak rólam.Felvontam a szemöldököm és összeszűkítettem a szemeimet.-Mit is jelent ez pontosan?-Semmit,semmit.Fogalmam sem volt róla ki ő de a szavakkal nem bánt valami jól.-A nevem Inuyasha ki vagy te?-Noriko félig róka démon mint az látható.Mondtam mutatva a füleimre a fejem tetején.-Félig róka démon mi?Inuyasha felvonta a szemöldökét.-Mit csinálsz ilyen távol a szüleidtől?Sóhajtottam és elrejtettem az arcom mert éreztem,hogy csípik a könnyek.-Halottak.Ekkor éreztem,hogy pár kar fonódik körém.-I..Inuyasha!Felemeltem a hangom,szinte már vinnyogtam,ahogy próbáltam elrejteni az arcomról a pírt.-Mi a baj? Kuncogott halkan a fülembe amitől borzongás futot végig a gerincemen.-Semmi,csak az elmúlt 6 évben nem igazán kaptam ölelést.Mi más lenne a problémám?Felsóhajtottam halkan.Éreztem ahogy rázza a fejét és szorosabban ölel át.Soha nem gondoltam volna,hogy ezt mondom de ez jó érzés.Nem igazán tudom milyen az,ha van valakid aki vigyáz rád.Inuyasha elereszt egy halk kuncogást,majd ujjai között forgat egy szálat a vörös hajamból.Közben halkan egy lágy dallamont dúdol.Miközben hallgattam éreztem,hogy ezer pillangó viaskodik a gyomromban.-Inuyasha.Mondtam lágyan neki.-Mi az?Válaszolta és felém fordult,észrevette,hogy valami baj van.-Hé mi a baj?-Ezt a dalt még az anyám szokta énekelni nekem.Mondtam csendesen-Nekem is.Felsóhajtott bánatában.Nem ismerem őt olyan hosszú ideje de utálom őt szomorúnak látni.Tudatomon kívül magahoz vontam egy szűk ölelésre.Viszonozta,közben halkan sóhajtott.-Sajnálom Inuyasha.Szorosabban öleltem őt amit viszonzott is.Végül szétváltunk és bámúltuk a kristálykék folyót.Ez az a pillanat amikor észrevettem,hogy már nem fogta a kezemet.A szemem kissé elkerekedett amikor közel hajol hozzám.Mit csinál?Gondoltam magamban.Elmém izgatott volt,ahogy ránéztem.-Inu..Ez az amikor valami váratlan történt.Az ő meleg ajkai találkoztak az enyémmel.A hírtelen jött csók miatt kitágúltak a szemeim de hamar lehunytam őket.A csók nem volt hosszú de annál inkább élvezetes volt.Inuyasha elvigyorodott ahogy eltűrte a vörös hajamat a fülem mögé,ezzel felfedve a zavart az arcomon.-Olyan vagy mint én igaz?Mondta,ahogyan közelebb húzott magához ismét.-Biztosan.Megálltam és elkondolkodtam.-Mi volt ez az előbb?-Nézd te vagy itt az egyetlen errefelé.Ez a hely elég messze van a legközelebbi falutól.Lágyan megcsókolt aminek következtében a gerincemen kellemes borzongás hatolt végig.-Szóval én csak éltem a lehetőséggel.Végül eltartott egy ideig,hogy rájöjjek ki ő valójában,de sikerült.Aztán csak elmosolyodtam és arcára helyeztem kezeim.-Hát mostmár nem vagy egyedül itt.
Hát skacok remélem tetszett nektek...XD Stóval amit el akarok mondani az az,hogy ez a történet az anime eseményei előtt játszódik.Sajnálom,hogy ilyen rövid lett.A következő valószínűleg hosszab lesz majd...