Hello mindenki! Itt van a szombat ami azt jelenti,hogy hoztam a történet kövi részét.Már most sokat gondolkodom,hogyan folytassam a történetszálat,és ez még csak az 5.fejezet.Mi lesz majd a késsőbbiekben?Viszont ez most ráérős téma,szóval jó szórakozást kívánok a fejezethez :3

\\\ Emese ///

 

Kiderűlt az igazság

 

* Mesélő nézőponta (azaz az enyém :3)

A lányok, a szőke srác és a páncélos alak egymást bámúlták döbbenten,már legalább 5 perce,mikor Kisa és Ed egyszerre felkiált.-Ki a fene vagy?!Ne mondd ugyanazt mint én! Szintén kiáltotta együtt Edward és Kisa.Tracy csak állt ott és az arcán egy (anime) izzadságcsepp csúszott lefelé.A páncélos pedig próbálta visszafogni a szőke alacsony (Gomenasai Edward-sama....) fiút.-Bátyó hagyd már abba!Bár látszólag Ed nem figyelt testvérére, azért már nem méregette olyan gyanúsan a két idegen lányt.Tracy előrelépett.-Nos én Tracy Evans vagyok az a forrófejű törpe pedig Kisa Egami.Mutatott a mostmár mögötte álló lányra Tracy.-Nagyon örü....VÁRJ TÖRPE?! Esküszöm,hogy megöllek a pusta kezemmel,ha mégeszer letörpézel! Kisa arca dühösre változott,és összecsapta az ökleit.

-Merd mégegyszer ezt mondani és bármennyire is szeretlek Tracy-san de én megöllek.Mondta a kitörése után Kisa ártatlanul mosolyogva.Tracy összerezzent és bólintott.-Akarom mondani ő itt Kisa-chan,és kicsit félelmetes,ha valaki megemlíti a magsságát.Suttogta Tracy az utolsó részt,de Kisa hallotta és tarkón vágta a fehér hajú Evans lányt.-Auch!Nyöszörgött Tracy,a páncélos srác csak nevetett a dolgon,nos míg a szőke csak állt és nézte a két lányt.-Majdnem elfelejtettem,én Alphonse Elric vagyok, de hívjatok csak úgy, hogy Al.Ő pedig itt a bátyám Edward Elric.Kisa mosolyogva bólintott,Tracy állkapcsa kicsit leesett.-Ő...ő az idősebb? Mutatott Tracy Edwardra akinek már a lányok is tudták végre a nevét.Kisa a homlokára csap ,és befogja Tracy száját aki elkezd ordítani így a lány rátapos a lábára amitől nyikan egyet,és a lapot is levette mert a következő pillanatban mosolyogva kezet fogott a testvérekkel.Kisa pedig csak összefonta maga előtt a karjait.-Nos szép volt megismerkedni,de mennünk kell,gyere Tracy induljunk! A lila hajú lány elkezdte rángatni társát a karjánál fogva,aki tiltakozott ugyan de lassan elindúlt a lány után.-Mégis hova megyünk innen Kisa-chan?! Azt sem tudjuk,hogy hol a pokolban vagyunk jelen pillanatban.A lány megtorpant,és Tracyre nézett,hiszen jól tudta,hogy igazat mondott.-Nem tudom Trac,de egy biztos,méghozzá az,hogy nem maradhatunk egyhelyen sokáig mert keresnek minket.Muszály mozgásban maradnunk,ráadásul Erisa....Kisa nem fejezte be a mondandóját mert az előbb megismert páncél és testvére beérték őket.-Hová mentek? Kérdezte Al, Edward csak ott állt mellette,és nézte Kisat utána pedig Tracyt.-Bárhová,csak el innen.Válaszol azonnal Kisa,Tracy megint csak áll és nézi a tesvéreket,aztán arréb vonszolta barátját,hogy hallótávolságon kívülre érjenek.-Kisa-chan gondolkodj kicsit.Nem ez az a két srác akivel álmodtál?Talán kihúzhatunk belőlük valami információt amivel hazajuthatunk.

* Kisa nézőpontja

El kell ismernem, hogy Tracynek igaza van,talán ez a két srác tudhat valami számunkra hasznosat mondani.-Igazad van Tracy,de hogyan kéne kihúznunk belőlük bármit is?A társam elmosolyodott,és szeme csillogott pajkosan,ami nem jelent semmi jót a közeljövőben.-Megpróbálunk barátságot kötni velünk,biztos,hogy több időbe telik mire hazajutunk innen.Tracynek megint igaza volt,bár én is tudtam,hogy nem mostanában jutunk majd haza.Karon fogtuk egymást és visszasétáltunk a fiúkhoz.Megböktem Tracy oldalát,hogy mondjon már valamit,de Alphonse közbevágott.-Ha nincs hová mennetek maradhatnátok velünk,ugye bátyó?Kérdezte Al a testvérét akinek látszólag nem tetszett az ötlet,de azért belement.-Persze Al,csak ne zavarjanak minket semmiben.Ezzel Edward és Alphonse hátat fordított nekünk és elindúltak.Alphonse visszanézett ránk és intett,hogy kövessük amit mi meg is tettünk.

***

Különös, az egész úton olyn érzésem volt, mintha valami vagy valaki követne minket,de lehet,hogy csak képzelődtem.Mikor Edward és Alphonse megállt egy fogadónak kinéző épület előtt egyből éreztem,hogy itt valami nincsen rendjén.-Egy perc és mehetünk csak bátyó elkéri a kulcsainkat.Monda vidám hangon Alphonse,olyan volt mintha egy kisfiú lett volna abban a hatalmas páncélban.Ekkor eszembe jutott az álmom,hogy Al páncélja üres volt belülről,de lesöpörtem ezt a kellemetlen érzést mikor Tracy a vállamra csapta a kezét.-Minden rendben van? Aggódva kérdezte tőlem,én csak aprót bolintottam,nem akartam zavarni ilyen apró dolgokkal.-Ha te mondod.Válaszolt Tracy mint akit nem győztem meg teljesen,de azért hagyta a dolgot mert tudta,hogy nem fogom elmondani neki,vagy legalább is nem most.Edward hamarosan visszajött a kulcsokkal a kezében,így eltudtunk menni a szobákba.A szobánk a 2. emeleten volt így nem kellett sokat lépcsőzni.A szőke hamar kinyitotta az ajtót és előre engedett engem és Tracyit is.Nem mondom a szoba egész szép volt.A falai krémszínűek voltak felül virágos szegéllyel,és a szoba végében egy hatalmas ablakkal amin keresztül látni lehetett az egész várost.Csak egy gond volt a kis szobával,méghozzá az,hogy csak két ágy volt.-Mit szóltok hozzá? Csiripel vidáman Al én csak mosolyogni tudok rajta ami azért furcsa,hiszen alíg 15 perce ismerjük egymást.Tracy arcán is mosoly ült amit jó volt látni.-Tökéletes.Mondja végül a mesterem,én pedig csak rábolintok.-Nem vagy túl beszédes ugye? Kérdezi Alphonse aki idő közben bejött a szobába testvérével a nyomában.-Nem.Mondtam kurtán ezzel le is zárva a beszélgetésünket.-Honnan jötettetek?Végül Edward kérdezi úgy mint aki nem bízik bennünk,bár megtudom őt érteni.Én sem hinnék két vadidegen embernek akik szokatlan ruházatban járkálnak késő este az utcákon.-Ha elmondanánk nem hinnétek el nekünk.Mondtam csendesen,és sóhajtottam.Tracy bíztatóan végig simított a hátamon,amin mosolyognom kellet.Nem tudom,hogy mit is csinálnék Tracy nélkül.-Elmondhatnánk nekik,végülis ennél már aligha lehet rosszabb a helyzetünk.Nos valamilyen szinten egyetértettem Tracyvel de féltem is elmondani,hiszen nagy valószínűséggel  nem hinnék el a történteket.Végülis azért mégis csak furcsán hangzana ez kimondva,nem? " Oh igazából semmi, csak úgy 110 évet utaztunk vissza az időben mert egy boszorkány megtámadott minket, ja és a társam egy kétcsillagos mester én pedig egy cseppet sem átlagos ember vagyok mert fegyverré tudok alakulni,és varázserőm van.Kérlek ne kapjatok szívbajt." Nos igen ez így eléggé hülyén hangzana,de nincs mit tenni,ha azt akarjuk,hogy bízzanak bennünk el kell nekik árulnunk az igazat.-Nos ez eldőlt,akkor elmondjuk neketek.Jelentettem ki végül.Tracy pedig átölelt,majd belekezdett ebbe az egészbe.-Nos....*sóhaj* Nem is tudom,hogy kéne ezt mondanom.A lényeg az, hogy egy másik dimenzióból jöttünk,vagy inkább a jövőből nem tudom mit kéne mondanom.A mi évünk 2016,és egy Halálváros nevű helyen éltünk.Ha ezt furcsának vélitek akkor itt jön a csavar.Tracy sóhajtott,de azért folytatta.-Szóval én és Kisa-chan egy különleges iskolába a Halálisten Fegyver Mester Akadémiára jártunk mint fegyver és mester.A feladatunk az,hogy összegyűjtsünk 99 kishin, azaz démon lelket és egy boszorkány lelket,hogy Kisa halálkasza legyen áén pedig háromcsillagos mester.Erről ennyit.Tracy Megint sóhajtott,tördelte az ujjait is,így én folytattam tovább a történetet.-Szóval mielőtt ide kerűltünk már csak egy boszorkány lelke kellet nekünk ahhoz, hogy halálkasza lehessek,így az Akadémia kiválaszott nekünk egyet.Harcoltunk is vele,de kiderűlt,hogy ő a mi oldalunkon áll és így egy másik boszi is feltűnt aki jóval erősebb volt mint én és Tracy.Anzu a boszorkány aki védett minket az utolsó lehelletnyi varázserejével ide küldött minket,hogy megmeneküljünk a boszorkány elől aki meg akart ölni engem és Tracyit is.Nos röviden ennyi lenne,remélem nem akadtatok ki nagyon.A szobában néma csend volt senki nem mert mégcsak levegőt sem venni.Végül Edward megszólalt ezzel megtörve a feszült légkört.-Hogyan lehetséges ez az egész?Bár Edward arcára még kétség volt írva a hangja azt hallatta,hogy hitt nekem és Tracynek is.-Éppen ezt próbáljuk kitalálni.Hangoztatta Tracy.-Nos ez mind szép és jó,de mivel mi elmeséltük a történetünket kíváncsiak lennénk valamire.Mondtam és a testvérekre néztem.-Hol vagyunk,és milyen évet írunk?Minden információ jól jöhet a jelen állásunk szerint.Alphonse a testvérére nézett aki csak bólintott,Al pedig elkezdett beszélni.-Nos Amestrisben vagyunk azon belül pedig a Központban.És hogy milyen évet is írunk?Nos 1920-at.Nos most igazán meglepődtem,bár nem annyira mint akkor mikor megláttam a pénzérmét,de még mindig sokkoltak az események.Mindenesetre egy dolog biztos.Méghozzá az,hogy csak ezek a fiúk segíthetnek hazajutni,nem tudom miért,de érzem,hogy ők segíthetnek Tracyn és rajtam is.

 

Huhh.Végre megírtam ezt a fejezetet is.Remélem jó volt,és olvasható is egyben.Bár az ötletekből kezdek kifigyni mindenképpen kitalálok majd valamit a cselekményhez.A kövi fejezet valószínűleg holnap kerül majd fel az oldalra.

 

 

 

Oldal: Hova kerültünk? 5.rész
Anime és Tv soris fanfictionok :3 - © 2008 - 2024 - emese-blogja.hupont.hu

A HuPont.hu egyszerűvé teszi a weblapkészítés minden lépését! Itt lehetséges a weblapkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat