Üdv újra itt mindenkinek!Hoztam a történet 2. részét is,remélem tetszeni fog.Az 1. részben voltak olyan dolgok amiket nem lehet megmagyarázni azokra pedig majd a későbbiekben visszatérünk.Jó szórakozást mindenkinek a fejezethez ;)

 

[[[ Emese ]]]

 

 

 

 Furcsa álom

 

 

 

*Kisa-chan nézőpontja

 

Körülöttem minden sötét volt,hiába futottam előre úgy éreztem még mindig ugyan azon a helyen állok, ahonnan elindúltam.Egyedűl vagyok és félek,nincs itt senki, hogy segítsen nekem.Éreztem,hogy könnyek akarnak kitőrni a szememből,de visszaszorítottam őket,és amikor felnéztem a távolban egy fehér fényt láttam.Elkezdtem felé rohanni,s mikor közelebb értem csak akkor láttam,hogy ez a fehér fény valami átjáró szerű dolog.Megálltam előtte,már azon voltam,hogy megérintsem mikor kirajzolódott benne valami,vagy inkább valaki.Egy fiú volt az talán az én koromban lehetett.Szőke hosszú haja egy fonatban volt összefogva,piros kabátja volt ami leért majdnem a bokájáig,de ami a legfeltűnőbbek voltak azok a szemei.Arany színűek voltak,melyek szikrázóan világítottak és hívtak engem.A szája sarkában pedig egy mosoly ült.Aztán a fiú mögött megjelent egy páncél is.Sokkal magasabb volt (Bocsi Ed.......) mint a fiú ezt leszögezem már az elején.A páncél lassan a fiú vállára tette egyik kezét és lenézett rá.Nem tudom,hogy de éreztem,hogy a páncél tulajdonosa mosolyog.A szőke hajú srác arcán még ott volt a mosoly,és bólintott a páncélos alak felé,aki levette a sisakját,de a páncél üres volt?!Szemeim elkerekedtek meglepetésemben,de nem féltem ami érdekes, hiszen bármelyik másik ember látná ezt halálra réműlne.Ezután a páncél és a szőke fiú eltűntek és egy zöld mezőt láttam az átjáróban.Késztetést éreztem,hogy átmenjek rajta ezért lassan felemeltem a kezem és a mező felé toltam,de egy hang megakadályozott.-Ha most megteszed elveszítesz!Megfordúltam és Erisat láttam aki mosolyogva közeledett felém.Jobb karját kinyújtotta ezzel gondolom az akarta elérni,hogy nem kell félnem tőle.De én nem féltem tőle,csupán undorotam.Ő volt az a nő aki felnevelt, és mégis ebben a pillanatban inkább érzem Anzut az anyámnak aki otthagyott egyedül,mint ezt a szörnyet itt előttem.A pillanat hevében hátraléptem s közelebb kerűltem az átjáróban lévő mezőhöz.-Ne tedd Kisa-chan te hozzám tartozól,én neveltelek fel.Boszorkányt faraghatnék belőled,amilyen én is vagyok.Megdöbbentettek a szavai.Tudtam,hogy az ereimben csörgedezik boszorkányvér,hisz anyám vagyis Anzu boszorkány volt,de nem sejtettem,hogy ezt kihasználva akar majd elszábítani engem.De, ha igaz amit mondott akkor az erőmben több rejlik mint gondolnám.-Mivan akkor ha én nem ezt akarom "anya"?Vágtam oda neki gúnyosan kiemelve az utolsó szót.Erisa arca megváltozott, mosolya lehervadt az arcáról és helyét átvette a düh.-Hálátlan kis dög,én mindent megteszek érted te pedig még mindig elutasítasz!Ezért kellett Anzu alakjába bújnom és annyi életet kioltanom?! Megdöbbentem.Ezek szerint nem Anzu vagyis nem anya volt az aki megőlte azt a sok embert.Erisa átverte őt és az Akadémiát is,mindenkit bajba sodort ezzel a húzásával.-Hát tudd meg Erisa,hogy nem megyek veled sehova,inkább halok meg mintsem, hogy ártatlanok életét oltsam ki! Ezzel bele is ugrottam az átjáróba,ami beszippantott,de még hallottam a holló boszorkány rikácsolását.-Meg foglak találni Kisa-chan,előlem nem menekülsz!

 

*Mesélő nézőpontaj (azaz az enyém :D)

 

Kisa felébredt,egy zöld mező közepén,ahol enyhe szél fujdogált.Mellette Tracy ült és tekintetében rémület volt látható.-Végre felébredtél Kisa-chan,már aggódtam miattad.Tracy hangja remegett,Kisa arcán pedig bűntudat futott át,hogy magára hagyta partnerét.De lerázta magáról az érzést mikor Tracy magához ölelte őt.-Meddig voltam kiütve?Kérdezte az ölelést megbontva Kisa,közben ujjait tördelgetve.-Kb 2 óráig,de hamar elrepült az idő,motmár csak ki kéne deríteni,hogy hol is vagyunk pontosan.Jelentette ki Trac mire Kisa felkapta a a fejét,és abbahagyta ujjainak tördelését.-Ezt meg, hogy érted?Nem Halálváros határánál vagyunk?Az Evans lány megrázta a fejét rövid fehér haját pedig fújta a szél.-Nem,de először én is ezt gondoltam,aztán megláttam azt.Mutatott a fehér hajú Kisa irányába,aki elfordította a fejét,és eltátotta a száját.Egy város körvonalai rajzolódtak ki előttük,és lássuk csak be míg Halálvárosban mindenhol uralkodott a vörös és a fekete szín (plusz a Nap is vigyorgot...) ebben a városban inkább uralkodtak a világos színek,legalább is távolról nézve.-Vajon milyen város lehet az?Szólalt meg végre a lila hajú pár perc néma csodálkozás után, aztán eszébe jutott az a furcsa álom.Úgy gondolta jó ötlet lenne,ha elmeséli a dolgot társának,hiszen most csak ők ketten vannak itt egymásnak.-Fogalmam sincs,gyere nézzük meg! Pattant fel vidáman Tracy,Kisa pedig mosoylgott és hagyta, hogy mestere felsegítse a fűből.-Figyelj Trac....mielőtt elindulunk azt hiszem mondanom kell valamit neked.Kisa hangja elhalt,Tracy pedig egyből felé fordította a fejét,gondterhelt arccal.Érezte,hogy valami nincs rendben ezért bíztatóan megszorította fegyvere jobb kezét,aki aprót mosolygott a gesztuson.A fehér hajú mester kérdőn nézett Kisa barna szemeibe,aki elkezdet mondandóját.-Mielőtt felébredtem, nagyon furcsa álmom volt.....Körülöttem csak sötétség volt,végül megjelent egy fehér fény és követtem.Egy átjáró volt meg akartam érinteni,de valaki megjelent benne Tracy.Egy szőke srác volt talán korunk beli arany szeme és szőke haja volt amit fonatban hordott.Ezután odasétált mellé egy páncél, és levette a sisakját,belül pedig nem volt senki.Végül megjelent Erisa beszélgettünk,kiderűlt,hogy ő ölte meg az embereket nem Anzu,ezután beugrottam az átjáróba amiben megjelent ez a mező,és most ittvagyok.De Erisa mondott mást is.Azt mondta,hogy segít kezelni az erőmet és boszit csinál belőlem,és hogy.....megfog keresni minket Tracy.A mondandója végén Kisa térdre esett,de nem sírt csak lehajtotta a fejét és belemarkolt a fűbe.Tracy leguggolt mellé,és átkarólta társa vállát,aki viszonozta a gesztust.Majd pár perc után,mintha Kisa új erőre kapott volna,felállt és elindult az épületek irányába.-Gyerünk Tracy indulnunk kell.Mondta Kisa aki már el is indult maga mögött hagyva egy mosolygó Tracyt.-Megyek Kisa-chan,megyek már.Azzal az Evans lány is elindúlt,nem is sejtve,hogy valami figyelte őket egész végig.

 

Remélem mindenkinek tetszett a 2. része a történetnek.A 3. részt lehet,hogy még ma felteszem délután.Bár ez a fejezet lényegesen rövidebb lett mint az elöző,ne izguljatok,hisz még csak most kezdődik majd a történetszál.Hamarosan jelentkezem :)

 

 

Oldal: Hova kerültünk? 2.rész
Anime és Tv soris fanfictionok :3 - © 2008 - 2024 - emese-blogja.hupont.hu

A HuPont.hu egyszerűvé teszi a weblapkészítés minden lépését! Itt lehetséges a weblapkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat