Hello indenkinek aki ittvan! Végre megírtam a történet 6. fejezetét.Elég sokig tartott,de végre ittvan és olvasásra készen áll.Remélem tetszik majd nektek ez a rész,jó olvasást kívánok,és kellemes karácsonyt is egyben :D

˙˙˙ Emese ˙˙˙

 

 Különös álom,különös beszélgetés

 

*Kisa nézőpontja

Már késő este lehetett ugyanis odakint az utcán már vaksötét volt és a fényeket is lekapcsolták.Tracy békésen horkolt magában az egyik ágyon,és úgy látszik,hogy a testvérek pedig nagyban el vannak foglalva valamilyen könyvek olvasásával.Én pedig,nos csak ülök Tracy mellett az ágyon a térdeimet a mellkasomhoz húzva gondolok vissza a barátaimra és arra,hogy vajon keresnek-e engem és Tracyt.Elképzelem,ahogyan Soul magát hibáztatja a húga eltűnése miatt.De ami mégfontosabb,hogy viselheti ezt az egészet Stein professzor? Furcsa,de annyira hiányzik nekem.Bár sosem volt az apám mindig úgy éreztem,hogy számíthatok rá mikor kellett.Ahogy gondolkodtam azon,hogy mi történhet otthon elnyomott az álom.

* Kisa álma (még mindig Kisa nézőpontja)

Egy zöld mezőn ébredtem tele vadvirágokkal.Fújt a szél így a hajam az arcomban volt,annak ellenére,hogy copfban volt.Magam körül csak vadvirágokat és fák tömkelegét láttam,elkezdem kiabálni de sehol semmi.Aztán a fák közül egy ismerős alak lépett ki.Anzu volt az.Lila haja már csak a válláig ért a kutyafülei pedig lekonyúltak.Babakék szemeiben pedig jobban virítottak az érzelmek mint amikor még életben volt.Szájára pedig mosoly ült amikor közeledni kezdtem felé.Kitárta a karjait mintha,csak ölelést akarna adni nekem,azaz a lányának.Furcsamód télleg úgy érztem,mintha egy család lennénk és soha nem is tűnt volna el az életemből.Az ölelés megtörése után Anzu arcáról azonnal letört a mosoly,és helyét komolyság vette át ahogy szemeivel engem fürkészett.-Figyelj rám Kisa-chan.Egy nagyon fontos dolog miatt látogatlak meg.Erisa megfog találni téged és a társadat is,ezért megkell tanúlnod uralni az erődet.Több kell ahhoz,hogy megvédd magadat és Tracyt mint egy nyamvadt kis pajzs.El sem hittem amit Anzu azaz az anyám nekem mondott.Lehetséges,hogy ezért éreztem úgy,mintha figyelnének mert Erisa a közelünkben ólálkodik.És,ha ez igaz akkor gyorsan kell fejlődnöm különben nem tudok majd lépést tartani vele.-Éppen ezért foglak mindenre megtanítani amit tudok a mágiáról.Anya mosolygott rám és végigsimított az arcomon,szeme csillogott az izgalomtól.-Hogyan taníthatnál engem?Hiszen te meghaltál.Anzu vagyis anya továbbra is csak mosolygott de intett,hogy kövessem és elindúlt a fák irányába amerről pár perce érkezett csupán.Átvergődtem a fákon és egy kis tisztásra értünk,ahol volt egy apró patak.A látványra elmosolyodtam, ritkán lát ilyet már az ember.-Lehet,hogy a fizikai testem meghalt,viszont ez nem jelenti azt,hogy a lelkem is halott.Tudod mielőtt Erisa végzett velem magamra olvastam egy bűbájt ami ad egy kis időt arra,hogy a lelkem vándorolhasson.Így megtudlak látogatni téged az álmidban és taníthatlak is.Anyu odasétált a patakhoz és tenyerével kanalat formázott majd a vízbe mártotta,hogy igyon pár kortyot az íztelen folyadékból.Nem értettem,hogyan csinálta ezt az egészből annyit fogtam fel,hogy az anyám ittvan velem és újra láthatom.Így lesz időnk bepótolni azt az időt amit nem együtt töltöttünk.Bár ez elgondolkodtatott,hogy miért hagyott el engem vagy,hogyan is kerűltem én Erisa karmaiba.Anzu mintha tudná mire gondoltam elkezdett beszélni.-Tudod nem önszántamból hagytalak magadra akkor.Erisa erővel vitt el téged.Tudod a nővérem mindig is hataloméhes volt.Látta a lehetőséget benned.Már kisebb korodtól fogva tudta,hogy nagy erő birtokosa leszel egyszer.Átverte apádat,magához édesgette majd megölte őt.Ezután a bátyádat is megpróbálta megölni,de nem hagytam neki.Küzdöttem vele,így Billy megmenekült,bár az ár amit fizetett igen nagy volt.Emlékszel a farkasra aki velem volt?Sóhajtva bólintottam Anzunak aki keserű mosolyra húzta az ajkait.Már kezdek kapizsgálni valamit,érzem,hogy semmi jót nem fog majd mondani nekem.-Tulajdonképpen az a farkaslény a testvéred Billy.Csak így tudtam őt megmenteni Erisa hatalmától.Bár utána az a mocskos holló elkapott így elszívta az erőmet Billyt pedig nemtudtam visszaváltoztatni emberré.Anya szemeiből folytak a könnyek,amit nem néztem jószemmel.Igaz,hogy nemrég tudtam meg,hogy ő az anyám de ez akkor sem mehetett így.Közelebb mentem hozzá és magamhoz húztam egy gyengéd, de határozott ölelésre.Anzu meglepődött de viszonozta az ölelésemet.Pár percig csendben hallgattam,ahogy sír közben nyugtatni próbáltam őt.Majd a sírás egyszercsak varázsütésre abbamaradt,és helyét átvette a tűz és a lendület keveréke.-Ezért tanítom meg neked mindazt amit én tudok.Hogy megmentsd a testvéredet és tisztázni tudd a családunkat.Anya arca halványúlni kezdett amitől szemeim elkerekedtek.-Mi van veled anyu?Mi történik most?Anzu szomorúan mosolygott rám majd így szólt:-Mára ennyi időnk volt Kisa-chan.Pihend ki magad és találkozunk holnap.Apropó,ha találkozol egy Roy Mustang nevű férfival mondd meg neki,hogy Anzu küldött titeket.Furán néztem az anyámra de bólintottam,ő pedig finoman mosolygott,majd végleg eltűnt a látómezőmből.

 

 

Tudom ez egy rövid rész lett,de úgy éreztem,hogy ezt a fejezetet itt le kellene zárnom,A 7. részt lehet,hogy csak jövőhéten hozom mert karácsonyra jönnek a rokonok :/ Remélem,hogy jó volt ez a rész.Kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok nektek!!!

Oldal: Hova kerültünk? 6. rész
Anime és Tv soris fanfictionok :3 - © 2008 - 2024 - emese-blogja.hupont.hu

A HuPont.hu egyszerűvé teszi a weblapkészítés minden lépését! Itt lehetséges a weblapkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat